Az újév beköszöntével sokan érzik úgy, hogy ez egy remek alkalom az újrakezdésre. Ez a gondolat különösen vonzó lehet azok számára, akik étkezési zavarokkal küzdenek. Azonban az „újrakezdés” vágya ebben az esetben gyakran nem a gyógyulás felé vezető út, hanem egy veszélyes csapda, ami súlyosbíthatja a problémát.
A betegek gyakran úgy írják le az újrakezdést, mint egy módot a vélt hibák kijavítására ahelyett, hogy elfogadnák a tökéletlenséget. Az olyan kijelentések, mint „Hétfőn újrakezdem” vagy „Ezúttal helyesen csinálom”, általában a kontroll visszaszerzésére és a belső distressz csökkentésére irányuló kísérletet tükröznek. Fontos, hogy ez a törekvés ritkán korlátozódik az ételre. Gyakran tükrözi azt a szélesebb körű vágyat, hogy elfogadhatóbbá, fegyelmezettebbé vagy kevésbé érzelmileg kitetté váljanak. Ebben az értelemben az újrakezdés inkább elkerülési stratégiaként működik, mint kezelési stratégiaként.
Vannak olyan esetek a kezelés során, amikor az újrakezdés valamilyen formája hasznos lehet. Ez általában a megközelítés jelentős eltolódását jelenti, nem pedig a merev viselkedés megduplázását. Példák erre a magasabb szintű ellátás elfogadása, a kezelésbe való újbóli bekapcsolódás a megszakítás után, vagy egy strukturáltabb és támogatottabb étkezési terv elfogadása annak felismerése után, hogy a rugalmasság idő előtti volt. Ami megkülönbözteti ezeket a pillanatokat, az az, hogy együttműködésen alapulnak, valósághűek és a korábbi tapasztalatok táplálják őket. Nem utasítják el a korábbi kísérleteket kudarcként, hanem beépítik a belőlük tanultakat. Klinikailag ezeket az eltolódásokat általában fokozott támogatás, világosabb elvárások és nagyobb elszámoltathatóság kíséri, nem pedig fokozott önnyomás.
Ez a minta általában sürgősséggel és alacsony hibatűréssel jellemezhető. Gyakran az az érzés, hogy a változásnak azonnal meg kell történnie, és tökéletesen kell végrehajtani, kevés teret hagyva a rugalmasságnak, a kiigazításnak vagy a tanulásnak. Amikor ezek az erőfeszítések elkerülhetetlenül kudarcot vallanak, az eredmény fokozott szégyenérzet és az étkezési zavarral kapcsolatos alapvető hiedelmek megerősödése, különösen a személyes kudarccal vagy alkalmatlansággal kapcsolatos hiedelmek. Ahelyett, hogy magára a stratégiára ösztönözné a reflexiót, a kudarcot internalizálják, mint bizonyítékot arra, hogy az egyén képtelen a változásra. Klinikai szempontból ez a ciklus erősíti az étkezési zavart és akadályozza a tartós kezelésben való részvételt.
Kezelési szempontból az új évet nem kiindulópontként, hanem a minták felmérésének lehetőségként lehet felhasználni. Ahelyett, hogy tiszta lappal szeretnénk kezdeni, a gyógyulást jobban támogatja a folytonosság, a struktúra és a reális elvárások. A betegek és családok számára hasznos lehet, ha a januárt nem a folyamat újragondolásának pillanataként, hanem a folyamatban lévő kezelés egy újabb pontjaként tekintik. A fejlődés ritkán lineáris, és a küzdelem jelenléte nem jelenti a kudarcot. Az étkezési zavarok kezelésében nem az a cél, hogy újrakezdjük, hanem az, hogy elég sokáig elkötelezettek maradjunk ahhoz, hogy a változás megszilárduljon.
Hozzászólások
Szólj hozzá te is!
vagy