A New York-i Eighty-Six: Exkluzív steakhouse a West Village szívében

A New York-i West Village-ben nyitotta meg kapuit a Eighty-Six, egy mega-swank steakhouse, amely azonnal a város legexkluzívabb helyei közé emelkedett. A Catch Hospitality Group legújabb dobása, akik korábban a szintén nehezen megközelíthető Corner Store-t hozták létre. Mindössze tizenegy asztallal várja vendégeit, és már a kezdetektől fogva tele van hírességekkel, így nem meglepő, hogy szinte lehetetlen asztalt foglalni.

Az exkluzivitás vonzereje

Az exkluzivitás, mint minden termék, annál értékesebb, minél többen vágynak rá. Ez a legkegyetlenebb és legőszintébb dolog, amit egy étterem eladhat. Egy barátom említette, hogy talán tudna szerezni nekem egy foglalást, és szinte azonnal átalakultam egy olyan emberré, aki soha életében nem vágyott még ennyire egy étterembe. Ez az exkluzivitás trükkje, és én teljesen beugrottam: van-e valami csábítóbb, mint egy zárt ajtó, ami csak neked nyílik meg?

A Chumley's szelleme

Az ajtó itt zöld és súlyos, kovácsoltvas ráccsal a központi kémlelőnyílás felett, és már régóta itt van. Az épület a hírhedt szeszcsempész kocsma, a Chumley's egykori otthona, és a címe, a 86 Bedford Street állítólag a "nyolcvanhat" eredete, ami a szesztilalom idején a "Tűnj el!" szlengje volt. Mint a 4 Charles Prime Rib, egy másik jól őrzött mega-luxus hely a West Village-ben, amellyel elkerülhetetlen az összehasonlítás, a Eighty-Six egy nagyon jó steakhouse.

Ajánlott

Tiszta ülés, friss autó belső — professzionális kárpittisztítás

Profi kárpittisztítás Budapesten és környékén — kanapé, fotel, autó belső gyorsan újjá varázsolva.

Luxus a részletekben

A Catch csapata teljesen átalakította a teret súlyos, gazdag tónusokkal – sötét fával, bronz tükrökkel, réz bársonnyal. Egy kétszemélyes asztal, elrejtve egy fülkében a (működő) kandalló mellett, állítólag F. Scott Fitzgerald kedvenc asztala volt. Az ember, ahogy ő is tette, teljesen le tudja inni magát – egy almafa füstölt Martini, amit asztalnál öntenek ki színháziasan egy jégcsap tetejére, ami hiperhűtött vízből nőtt, kiváló és pokolian erős –, de annyi vendég iPhone-jának látószögében, akik annyi álblazé vertikális tartalmat forgatnak, talán nem tanácsos. A burgonyakroketteket kaviárral tálalják.

Ételek és italok

Amíg az ember böngészi az étlapot, a pincér egy lakkozott dobozzal suhanhat oda, amely kinyitva ínyenc kincseket tár fel, mintha egy flamand csendélethez rendezték volna el: egy kecsesen hosszú végtagú izlandi langusztát, néhány extra különleges marhahússzeletet. Az egyik steak, annyira sűrűn átszőve fehér zsírral, hogy úgy ragyog, mint a rózsakvarc, egy spanyol tejmarha és japán Wagyu keresztezése, amely, ahogy a pincér biztosított minket, csak a Eighty-Six-ben kapható – a séf, Michael Vignola, a Catch Group kulináris igazgatójának a beszerzés terén elért diadala. Én, a bűneimért, egy vegetáriánussal vacsoráztam, és húsz uncia túl ambiciózusnak tűnt egyedül, ezért a New York strip mellett döntöttem, csontosan tálalva. A külső, sózva és borsozva, ropogott a kemény pirítástól; a belseje puha rózsaszín volt tetőtől talpig. A mellé rendelt szószok alig voltak szükségesek: egy tojásos, ecetes-savanykás béarnaise, és egy hullámos, remegő zselé-közeli steakszósz borjú demi-glace-szal. Legalább a sült krumplimat mártogattam beléjük, és élveztem egy egész sor steakhouse köretet: fokhagymás spenótot; vajjal teli tört krumplit; egy feltűnően fotogén tejszínes kukorica pitét örvénylő croissant tetejével; ropogós zöld és sárga hosszú babot, éles citromos vinaigrette-tel, amely átszelte a többi étel sűrűségét. Mind az étlap, mind a dekoráció steakhouse súlyú.

Hiányosságok és ellentmondások

Nem minden étel érte el a szakértői szintű precizitást. Egy pár kőrákolló félig fenséges volt, az egyik olló puha és édes, a másik rostos és íztelen. A társam édesburgonya raviolija – az egyetlen vegetáriánus étel, a köreteken kívül, bár néhány húsmentes opció elérhető az étlapon kívül – cukros töltelékkel rendelkezett, amelyet furcsa módon merev, kartonszerű tésztalapok között tartottak. Vannak vegyes üzenetek is a Eighty-Six által elmondott történetben, feszültség a régi New York-i erő és a kortárs csillogás között – a szeszcsempész kocsma hangulata és az ingyenes savanyúságok szemben a kaviárral a meleg Mimolette krokett tetején, a csiszolt üveg kancsók a csapvízhez és a vintage francia steak kések.

A lényeg: a bejutás

De ez valójában minden steakhouse disszonanciája; a durva és kész cowboy mitológia örökké ellentétben áll a gazdagság előadásának alapvető cicomájával, amely azon a legkevésbé férfias dologra épül: arra, hogy törődjünk azzal, mit gondolnak mások. A Eighty-Six-et nem zavarja ez a feszültség, vagy valójában semmi sem. Mint a 4 Charles-ban – és a Rao's-ban, amelynek "asztaljogok" időmegosztási rendszere a modell az ilyen éttermi hatalmi brókerséghez –, a bejutás a fő eszköz: a termék az ajtó, és micsoda ajtó! Egy lehetetlen ajtó! A legjobb fajta ajtó, amelyen valaha is be lehet lépni! Bizonyos értelemben kissé elképesztő volt felfedezni, hogy a Eighty-Six valójában jó, amikor igazán nem is kellene annak lennie. A steak fantasztikus volt, az egész élmény nevetséges, és én feltétlenül meg akarom ismételni.

Szerkesztőségi vélemény: A Eighty-Six sikere rávilágít arra, hogy az exkluzivitás milyen erős vonzerővel bír az emberek számára. Az étterem nem csupán kiváló ételeket kínál, hanem egy olyan élményt, amely a kiválasztottság érzését nyújtja. Ez a jelenség szélesebb körben is megfigyelhető a luxusiparban, ahol a termékek és szolgáltatások ára gyakran nem a valós értéküket tükrözi, hanem a hozzájuk kapcsolódó státuszt és presztízst. A Eighty-Six példája arra is rámutat, hogy a hagyomány és a modernitás ötvözése sikeres lehet, ha az étterem képes megtalálni az egyensúlyt a kettő között.